Bejegyzések

2Evad 8.Fejezet Vége. Avagy Nekünk nincs közos jovonk!

-HOGY TESSÉK? -Árasztották el hirtelen könnyek a szememet. Ezt nem.. nem akartam elhinni. -Sajnálom... -Túrt hajába, a földet bámulta. -Kivel? -Kérdeztem elhalt hangon, sosem éreztem még hasonló fájdalmat. Soha. -Egy emberrel. De nem tudtam uralkodni magamon, így a végére megöltem. - Sóhajtott. Könnyeim végig folytak arcomon, sosem égették még így a bőrömet. A gondolat, hogy ő hozzá ért egy másik lányhoz. Egy emberhez... Hogy úgy érintette meg őt... Lefeküdt vele, csókolta őt. -Szeretkeztetek? -Kérdeztem remegő hangon, a föld minden erejével ki akart fordulni a lábam alól, a pulzusom rettentően magas volt. -Én még senkivel...nem szeretkeztem rajtad kívül.- Fújta ki a levegőt. -Nem hiszek neked Nathan. Én mindennél jobban szerettelek mindig. Amikor nem törődtél velem, amikor bántottál, amikor földhöz vágtál, amikor megharaptál, amikor csókoltál vagy hozzám értél... Amikor rám néztél. Amikor közel voltál, vagy távol, ha együtt voltunk, ha nem. Amikor nem voltál velem.. és halottnak hitt
Megjegyzés küldése
További információk

2Evad 7Fejezet

Az ágyon feküdtem és Nathant figyeltem. Annyira tökéletesen festett. -Borzasztóan vastag az az ing,Nathan . Mondd, nincs meleged? -Kacérkodtam kicsit. -Ohh, most hogy mondod, talán tényleg túl meleg van. -Harapott az ajkába, ez még mindig eszméletlenül állt neki. Ujjait az ingébe akasztotta, és egyszerű, finom mozdulatokkal haladt végig a gombokon. A fehér inget ledobta a földre, és kezeit oly' lágyan vezette végig a mellkasán, hogy szinte megremegtem. Élvezet volt nézni azt is, hogy létezik. -Megfelel így? -Nevetett halkan. -Meg, persze. -Mosolyogtam.-Na gyere ide. -Ha ezt akarod. -Mászott felém, és átható Kek szemeivel az én szemeimet vizsgálta. Ujjaim a tincsek közé vezettem, és megmarkoltam azokat. -Mit szeretnél? -Nézett rám Nathan olyan kiskut… ? -szemekkel. -Téged szeretnélek, drágám. -Nyaltam meg kiszáradt ajkaim, mire lágyan megcsókolt. Újra szemeibe pillantva olyan vágyat véltem fellelni, mit ember talán nem is érezhet. Mély levegőt vett, majd felállt. Láttam, hogy meg
Megjegyzés küldése
További információk

2Evad 6Fejezet Elve vagy halva

Lucas elaludt felettem. Édes volt, ahogy szuszogott. Érdekes hogy nekem nem kell alvás. De mióta ismerem őket ezt akarom. Sosem volt szükségem másra. Eszméletlen érzés mikor kiléphetsz a gyenge kis senki szerepéből, és átbújhatsz egy úgymond ,,vadállat" szerepébe. De nekem mégsem megy ez a gyilkolós izé. Lucas arcát simogattam, kedveltem őt, tényleg.... Viszont zavart hogy nem tudott megbékélni a fajtánkkal...Bár valahol megértettem. Az én családomat is vámpírok ölték meg, de tudnunk kell túl lépni a múlton. Egyszer csak Lucas hangját hallottam. -Aludj velem, Amanda. -Mormogta halkan, a fáradtságtól rekedtes hangon. -De Lucas...tudod. -Néztem rá. -Akkor csak legyél mellettem. -Nézett a szemeimbe és elmosolyodott. -Ahogy szeretnéd. -Bólintottam, ő pedig elfeküdt az ágyon, és maga mellé húzott. Az arcát gyengéden simogatni kezdtem, láttam hogy jól esett neki. Lucas régebben mesélte hogy neki soha nincs ideje barátnőre, ezért nagyon magányos, és a testvére az egyetlen aki mindig mell
Megjegyzés küldése
További információk

2Evad 5Fejezet A terv megvalositasa elozetes

Tudom rövid de Holnap hozom a folytatást! -Nekem igazából van egy tervem. -Mondta Olivier, hangja komolysággal telt meg. -Mit javasolsz? -Helyezte át Tom egyik lábáról a másikra testsúlyát. -Amandat akarják. Megkaphatják. -Nyalta meg lazán ajkait, én csak nagy kerek szemekkel figyeltem. -Tessék?-Mordult fel Nathan, mire mindannyian felé kaptuk a fejünket. -Nyugi Nathan, én csak azt mondom, hogy ha Amanda eljátszaná, hogy erővel változtattuk át, hogy utál minket, és hogy vadász akar lenni, akkor beépülhetne közéjük mint egyfajta kém, és tájékoztathatna minket mindenről. Semmi baja sem lenne. Csak kijátszanánk őket.. -Én benne vagyok. -Mondtam határozottan, mire a sok komoly szempár felém szegeződött. -De mi van akkor ha bajod esik? -Lépett elém Nathan. -Nem fognak bántani, Nathan. Elméletileg szükségük van rám, így nem fog bajom esni. Minden rendben lesz. -Öleltem át. A srácokra néztem, és már ki is találtam hogy mit tegyek. Megjelentem az erdőben, tudtam hogy itt vannak. Elkezdtem r
Megjegyzés küldése
További információk

2Evad 4.Fejezet Keppeseg

-Biztos jó ötlet ez? Csak mert nagyon....-Motyogtam. -Ne vinnyogj, a vámpír lét ezzel jár! Be állsz, és edzel velünk. -Mondta Tom, majd intett a többieknek, és ismét beálltunk a két csoportba. A hajamba túrtam, és Tomot figyeltem. Tom bólintott, mire a két ,,csoport" egymás felé kezdett szaladni, így hát én sem tettem másként. Olivier állt velem szemben, és ahogy elém ért, egy gyors mozdulattal megkóstoltatta velem a földet. Nem volt kellemes. A hátamra gördültem, majd felnéztem, és láttam hogy Olivier ökölbe szorított kézzel, féltérdre ereszkedve van mellettem, majd meglendíti öklét. Arrébb gurultam, aminek hála ő nem a fejem, hanem a földet találta el. Utánam jött, és ezt ismételgettük párszor, mígnem össze szedtem magam és sikeresen felálltam. Ismét próbált megütni, de kezemmel megtámaszkodtam a vállán és átugrottam a háta mögé. Meglepődtem saját magamon, hisz eddig amit tenni tudtam, az az elesés, megbotlás vagy pofára borulás volt. Be látom, nem vagyok valami ügyes....sőt, el
Megjegyzés küldése
További információk

2Evad 2Fejezet. Duh

Nathan ajkaimtól a nyakamhoz hajolt, és nyakamba temette arcát. Forró könnyei égetni kezdték nyakam csupasz bőrét. A meglepődöttségem kifejezhetetlen volt. Nathan...sír? -Nathan....valami baj van? -Kérdeztem alig hallhatóan, miközben ujjaim köré tekertem pár kusza tincsét. Halk pihegései visszhangoztak. Annyira szerettem ezt a gyenge levegővételt. Minden kis lélegzetét éreztem a kulcscsontomon. Bele remegtem. -Nem akarom hogy szenvedj. Törékeny vagy Amanda. Annyi megpróbáltatáson kell még átmenned. Ráadásul te mindenkire figyelsz. A bűntudat fel fog emészteni téged. Te nem állsz még készen erre. Még nem szabadott volna ennek történnie. Ha jobban vigyáztam volna rád....Úgy sajnálom. Többé soha nem hagylak magadra. Egy percre sem. -Motyogta, és karjaival körülölelt. -Öö...Én mehetek? -Kérdezte a srác kicsit játékos hangon. Mindketten felé kaptuk a fejünket, én utána Nathanre néztem. -Éhes vagy? -Kérdeztem komoly arckifejezéssel. Persze Nathan tudta hogy poén, de azért ő is komolyan rából
Megjegyzés küldése
További információk

2.Evad 1.Fejezet Ebredes

Kép
~Sötétség. A legborzasztóbb dolog.....a jó kislányok számára  ;)  ~ *Tükrök. Mindenhol tükrök. Ez valami új hely? Varázslatos e táj, de mért borítják tükrök? Ijesztő hatást keltenek. Nem merek bele nézni. Félek attól, amit talán látni fogok. Mi lesz, ha megijedek majd? Hová menekülök? Itt nincs semmi. Ki hallana meg egy ilyen üres helyen, egy kóbor vész hangot? Senki. Vér. Az a vörös színe... mámor. Szinte érzem ahogy ajkaimat égeti. Meg kell szereznem. Valamiért a tükörhöz kell mennem. Érzem, hogy kell. Oda sétáltam hát apró léptekkel, majd lassan bele néztem. Amit a tükörben láttam, más volt mint ami körülvett. A tükörben kezeimet, és a fél testemet vér borította. Körülöttem koponyák, porladt csontok, és emberi maradványok takarták a zöld füvet. Mindennek olyan sötét hangulata volt. Éreztem hogy a szívverésem gyors ütemet üt. Ez most a valóság lenne? Ahogy jobban a tükörbe néztem, megpillantottam magam mögött Nathant. Hátra fordultam, és akkor már csak pár centire volt tőlem. És végr
Megjegyzés küldése
További információk